Kis hiba csúszott a számításomba a növekvő kávécserjémmel kapcsolatban. Két bloggal ezelőtt írtam, hogy vetettem kávét, ki is kelt, 3 centis, majd lefotozóm, aztán néha kiteszem ide egy blogban, hogy lássuk hogyan növekedik.
Mára kelve azonban a kis cserjének lába kélt. A munkahelyemen tartottam az ablakban, ahol egész jól érezte magát. Ha nem is valami tempósan, de szépen növekedett. Úgy látszik megúnhatta a helyet, mert se híre se hamva. Még a cserepét sem hagyta hátra, úgy ment világgá.
Mivel egy ilyen kis cserjének egymagában egy idegen országban igen kevés esélye van a túlélésre, kérem, aki látja hozza vissza!
Addig is, amíg megkerül szegényke (a remény hal meg utoljára) megmutatom Stoki kollégám kis növényét, amit az enyémmel egyszerre vetett és ugyanabból az alomból származik. Mivel elszámolta magát, egy helyett két magot tett egy cserépbe, így két cserje is növekszik egymás mellett. Eddig jól megvannak, végül is testvérek.
A kép nem az igazi. Szerencsére Stoki barátom kávét jobban pörköl, mint fényképez. Azért az látszik, hogy a levelek még nem bomlottak ki rendesen, rajtuk van a mag héja.
Hozzászólások
Egy kávécserje emlékére
Történt ugyanis, hogy távollétemben a szél kinyitotta az iroda ablakát, az meg lelökte a kis védtelen jószágot a párkányról. Fatális véletlen, hogy a szemetes éppen alatta helyezkedett el, így abba pottyant.
Lelkiismeretes takarítónőnk ugyan furcsálta, hogy mit keres egy ártatlan kávécserje a szemetesben, mivel ott volt, elhelyezkedésének megfelelően, szemétként értékelte és az ilyenkor szokásos protokoll szerint járt el.
Ma már, felteszem, a pécsi szeméttelepen harcol a túlélésért elenyésző eséllyel kedvencem.
R.I.P.