KávéZoom

Ma az egyik kollégám ebéd közben azt találta mondani, hogy ha az angolok nem lennének, akkor nem is lenne a teázásnak kultúrája nálunk. Mentségére legyen mondva még a déli kávéja előtt volt (amit természetesen a KávéZoomban fogyasztott el később) ez okozhatta ezt az átgondolatlan kijelentést. (Vagy beverte valahol a fejét, de ezt nem vettük észre.)

Akárhogy is Stoki barátommal azonnal felemlegettük neki a Kínaiakat, meg a Japánokat, meg az Oroszokat is, mondván ha máshonnan előbb nem, akkor a testvéri Szovjetúnióból mindenképpen eljutott volna hozzánk is a teaivás kultúrája, szokása.

Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy jópár éve olvastam Catherine Clément Teó utazása című művét. Jó kis könyv volt. Egy beteg kisfiúról szólt, aki beutazta a világot a nagyanyjával, aki szépen sorban megmutogatta neki az összes világvallást. Mire körbe értek a világban a fiú is meggyógyult és az olvasó is megismerkedett számos vallás filozófiájával, szertartásaival.

Az utazás során persze Japán sem maradt ki. Ott a kisfiú részt vett egy teaszertartáson, így mint olvasó én is.

A teaszertartás egy nagyon pontosan meghatározott rend szerint zajlik. Ezek a szabályok a XII. és a XVI. század között alakultak ki. Nagy hatással volt rájuk a Zen buddhizmus. Szóval ők sem tegnap kezdték.

Persze a kínaiak még korábban, hiszen Japánba is egy kínai szerzetes által jutott át a teázás szokása állítólag. A hagyomány azt tartja, hogy a Zen buddhizmus első japán szektájának megalapítója egy Eisai nevű pap vitte az első cserjét Japánba. Utána aztán a japánok szépen el is kezdték termeszteni. Na ez se ma volt, hanem a VIII. században.

Aztán 4-500 év alatt összehozták a teaszertartást. Találtam a wikipedián egy írást, ami szépen felsorolja a szertartás néhány szabályát és lépéseit. Itt én is közzéteszem.

A teaszertartás (茶の湯, csa-no-ju) helye a teaház, japánul a szukija (数寄屋). Ennek mérete 4 és fél tatami (1 tatami kb. 90×1,80 cm).

A teaszertartás lépései Rikjú tanítása szerint:

1. Meghívás: A vendéglátó megbeszélte a teamesterrel, hogy kiket szeretne meghívni. Ez legalább öt, maximum hét fő lehetett.

2. A vendégek érkezése: A macsijában (町家 vagy 町屋) várakoznak a vendégek, akik fölkészülnek a ceremóniára.

3. Belépés a teaházba: A szertartás kezdetét a teamester jelzi. Nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva mennek be a teázóba. A mély meghajlást a teaház alacsony ajtaja is megköveteli. A vendégek meghajolnak az ikebana (生け花) előtt, majd csendben körülnéznek a teaházban: megszemlélik a tokonomát (床の間), végül adott jelre letelepednek a számukra kijelölt helyre.

4. Teázás: A tea előtt könnyű süteményt kínálnak a vendégeknek. A teamester először bambuszseprűvel (mat-csa) a csészébe söpri a megfelelő mennyiségű teaport, majd a bambusz merőkanállal forró vizet mer rá. Ezt a seprűvel fölkeveri. Így kap egy csésze teasűrítményt. Ebből a sűrítményből önt a többi vendég csészéjébe, majd erre még forró vizet öntenek.

5. Teaivás: A japánok nem ízesítik semmivel a teájukat. Három lassú kortyot ír elő a szabály, tilos felhörpinteni. Több csésze teát is el lehet fogyasztani egymás után, a mennyiség nincs meghatározva.

6. Beszélgetés: Miután már nem isznak több teát, a vendégek csöndes társalgásba merülnek, aminek témája általában a teaház körül forog.

7. Távozás: A teaszertartást a teamester által megadott jelre befejezik. A vendégek elbúcsúznak a házigazdától, majd zajtalan léptekkel távoznak.

Ennél persze sokkal több szabály van még és nagyon ünnepélyesen, átéléssel zajlik az egész. Sokat elmond, hogy akár 5 órán keresztül is tarthat. És ha valaki azt gondolná, hogy ez már régen kiment a divatból nagyon téved. A jobbra lévő képen éppen mai japán gyerekek láthatók teaszertartás közben.

Akit jobban érdekel a téma az olvassa el a Teo utazását. Ha az nehezen kivihető, akkor ajánlok egy nálam sokkal profibb blogolót és a nagyon szép és részletes blogját a japán teaszertartásról. A blogot elérheted itt.

A tea egyébként Magyarországra csakúgy mint egész Európába Szibérián keresztül jutott el Kínából. Jellemző módon elterjedésének legnagyobb ellenségei a borkedvelők és a bortermelők voltak. Ilyeneket mondtak: "Meg kell vallanunk mi ezen italtól rendkívül írtózunk, mert puszta látása is mindenkor betegségre és gyógyszertárra emlékeztet." Mai napság, felvilágosult korunkban persze ilyet már nem mond senki :-).